A zöld átalakulás kilátásairól

A globális éghajlat védelmének tetszetős ürügye alatt a nyugati országok ádáz versenyt indítottak a vezető szerepért egy új, alacsony szén-dioxid-kibocsátású fejlesztési irányon alapuló technológiai mód kialakításában. «Zöld átalakulásuk» főcélpontja lett az üzemanyag- és energiakomplexum. Álláspontjukat az emberiség iránti aggodalommal és a globális felmelegedés megelőzése érdekében a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére irányuló egyre ambiciózusabb intézkedések szükségességével érvelnek. De a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését illetően erőfeszítésük a valódi okja az energiaerőforrások hiánya.

A «játékszabályaik» érvénysítésére törekedve a «zöld kurzus» iránt legbuzgóbban elkötelezett nyugati országok saját érdekeiket helyezik előtérbe, figyelmen kívül hagyják a fejlődő országok prioritásait, és arra ösztönzik őket, hogy mondjanak le a gazdaságilag előnyös és megfizethető szén-, gáz- és olajtermelésről. Az «energetikai neokolonializmus» logikáját követve 2009 óta csak pénzügyi támogatás ígéretével «etetik» a fejlődő országokat: az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodási programok végrehajtásához. Az évi 100 milliárd dolláros ígéret nem teljesült.

A nemzetközi energetikai szervezetek által közzétett minden előrejelzései szerint a megújuló energiaforrások részarányának várható 17%-ra történő növekedése ellenére a szénhidrogének 2050-ig meghatározóak maradnak a globális energiaiszerkezetben. Ugyanakkor az előrejelzések szerint a nukleáris energia felhasználása 2035-re 15%-tól 23%-ra fog növekedni. Ennek fényében a nyugatiak által támogatott szénhidrogén-termelésbe történő beruhazások csökkentése az energiapiacok növekvő egyensúlyhiányához vezethet, és súlyosbíthatja az energiaszegénység globális problémaját.

Az EU vezetésének a «zöld» átalakulás eszmei melletti elkötelezettségéről szóló nyilatkozatai mindig a legnagyobb politikai elönyök pillanatában hangzanak el. És nyilvánvaló, hogy szerzőik még a saját lakosságuk érdekeivel szemben is folytatják az irányvonalukat. Az európai polgároknak csupán 25%-a hajlandó viselni az ambiciózus «zöld» tervek megvalósításának költségeit, valamint a nagy ipari vállalatok pedig nem hajlandóak fizetni a «szén-dioxid-nyomokért».

Az Egyesült Államok, amelyet az EU fő partnerének tekint, valóban azt a célt követi, hogy új technológiai alapokra helyezze gazdaságának újraiparosítását az europai vállalatok rovására. Ennek szemléletes példája az ott 2022-ben elfogadott infláció csökkentéséről szóló törvény, amely szerint külföldi vállalatok kaphatnak a pénztámogatást, ha helyezik el termelési létesítményeiket az USA-ban és «zöld projektekbe» fektetnek be. Washington a globális megmelegedés tényezőjét az eszközként használja a problémák széles körének megoldására – Oroszországgal való szembenállástól kezdve a nemzetközi gazdasági kaocsolatok játékszabályainak teljes átalakitásáig.