Oroszországi Föderáció Nagykövetsége Magyarországon
(8-10-36-1) 302-5230;
332-4748; 269-01-52
/-
hu ru
27 января / 2020

Január 27-én, a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapján a budapesti Holokauszt Dokumentációs Központban tartottak megemlékezést, amelyen beszédet tartott Vlagyimir Szergejev, az Oroszországi Föderáció magyarországi nagykövete

Tisztelt hölgyeim és uraim! Kedves barátaim!
Ma azért gyűltünk itt össze, hogy emlékezzünk vissza a XX. század tragikus eseményeire és fejünket hajtsuk a Holokauszt áldozatai előtt, világ különböző országainak az állampolgárai tíz milliói előtt, akik koncentrációs táborok pokolján mentek át, lettek agyonlőve, a nácizmus által kirobbantott embertelen háborúnak minden áldozatai előtt. Ésszel fel nem fogható és nem érthető meg, mekkora állatiasságokra képtelenek voltak az emberek, hogy hajlamosak lehetnek oly igazán óriási őrületnek. Büszkék vagyunk arra, hogy az apáink, nagyapáink és dédnagyapáink kiszabadították Hitler egyik legnagyobb „halálgyárát” – Auschwitz-Birkenau (Oświęcim) koncentrációs tábort. Biztosak vagyunk abban, hogy a ma élő emberek lelkiismerete és becsülete dolga – mindig gondolni azokra a rémes eseményekre, a keletkezésük lehetséges okairól, hogy soha többé ne engedélyezzünk azoknak a megismételését.

75 évvel ezelőtt, 1945. január 18-án a Vörös Hadsereg egységei szabadították ki a 1944. június 15-én megalakított budapesti gettót, amelyben 70 ezernél több embert tartottak. Összesen 200 ezernél több magyar zsidót deportáltak haláli táborokba, főleg Auschwitzba. Léteznek okirati bizonyítékok arra, hogy közvetlenül a szovjet hadseregnek megérkezése előtt fasiszta bűnözők tervezték felrobbantva megsemmisíteni a gettót és a foglyait. De a náciknak és a bűnsegédjeinek a terveik nem valósultak.

A magyar főváros és a budapesti gettó nácizmustól való szabadítási harcokban több, mint 50 ezer szovjet katona elpusztult. Összesen több, mint 100 ezer szovjet közkatona és katonatiszt örökre maradt a magyar földben. Ők feláldozták az életüket azért, hogy mindnyájunknak legyen a jövőnk. Azért a mi becsületbeli kötelességünk, erkölcsi felelősségünk a hősi halottak előtt az, hogy ne felejtsük el arról, ami a XX. század 30-40. éveiben történt.

A május 9-én ünnepelni fogjuk a hitlerizmus feletti Nagy győzelem 75. évfordulóját. A hitlerizmus megsemmisítésében döntő szerepet játszott Szovjet Unió kolosszális áron aratta ezt a Győzelmet. A Szovjet Unió több, mint 26 millió embert elveszített, a városok és települések ezrei el lettek pusztítva.
Sajnos, az évek elmúltával látjuk azt, hogy a politikai konjunktúra kedvéért ezeket a történelmi tényeket agyonhallgatják, gyakran egyszerűen el is ferdítják. Azért igen fontos jelentőséget kap a napjainkban az emlékezet. Az egy olyan embernek a jellemző vonásává válik, aki viseli a felelősséget mind az ősei előtt, mind a jelenleg élők előtt is. Azt mondják, annak, aki nem akarja a múltját tudni, nincsen a jövője.

Ennek a célnak szolgál az Auschwitz kiszabadításáról szóló kiállítás, amelyet nyitjuk ma. Az közösen a Magyar és Orosz Holokauszt Emlékközpontok által el volt készítve az Oroszországi Külügyminisztérium közreműködésével.
Őszintén megköszönni szeretném a mai rendezvény szervezőit, minden résztvevőt azért, hogy a történelmi emlékezetet megőrizni törekednek, nem tűrve azt, hogy hasonló tragikus események valamikor újra történhessenek az életünkben.

Köszönöm a figyelmüket!